2017. április 15. Húsvét nagyszombat. Vonatra szálltam, hogy elmenjek a lányomért, mivel az édesanyja ezt a napot jelölte meg az elmaradt kapcsolattartások pótlására. Lassan 20 hónapja volt nálam utoljára. Azóta akadályozza az anyja a kapcsolattartást. Ezalatt az idő alatt számtalan kérdés vetődött fel bennem. Például, hogy érzi-e még a lányom, hogy szeretem, vagy az anyja ellennevelése megtette hatását, és már csak negatív érzéseket táplál irányomba. Az elmúlt két év eseményeinek hatására volt, hogy azt éreztem, reménytelen a helyzetünk: hiába megyek kéthetente, az igazságügyi szakértő által is egyértelműen leírt ellennevelés erősebb, mint az én kéthetenkénti néhány perces jelenlétem. Voltak, akik azzal vigasztaltak, hogy a korábbi évek közös élményei nem múlnak el nyomtalanul, és nem lehet csak úgy kiölni az irántam érzett szeretetét. Tudom, érzem, hogy igazuk van. Ma ráadásul meg is tapasztaltam. :-)
Mikor megérkeztem, volt párom nyitott ajtót. Szokásos koreográfia után (Szia! ...-ért jöttem.) szólt közös gyermekünknek. Kijött az előszobába és megállt az anyja mellett. Észrevettem, hogy a nyakában egy kék fonalra erősített kristály lóg. Leguggoltam hozzá, és megjegyeztem, hogy nagyon szép, és megkérdeztem, hogy ez az a kristály-e, amit még a hegyekből hoztunk?
Örömmel töltötte el fáradt szívem szolid, visszafogott mosolyának látványa, és az igenlő válasz, melyből hatalmas erőt merítettem. Még most is, ahogyan ezeket a sorokat írom, érzem, hogy nem múltak el nyomtalanul a közösen töltött, élményekkel teli percek, órák, napok...
Több, mint másfél év bírósági, gyámhatósági, rendőrségi hercehurca és a különköltözés mindhármunkat megviselt. Ugyanakkor az ellennevelés ellenére lányomon most is éreztem, hogy szeret, de ami még ennél is fontosabb: érzi, hogy én is szeretem. Akármilyen rossz is a viszony köztem és az édesanyja között, tudja, érzi, hogy számíthat rám, mert szeretem.
Ma sem tudtalak elhozni, és alig néhány percet volt lehetőségünk együtt tölteni, mégis köszönöm Neked azt a lélekemelő érzést, amit azzal adtál, hogy a Bükkből származó kristályt viselted nyakékként! :-)
Ebben a kristályban benne van minden örömteli perc, ami összeköt bennünket.
Tegnap még haldoklott lelkem, ma feltámadt, és győzelmet aratott a halál felett.
Édesapám tegnap lett volna 73 éves. Sok-sok éve, hogy eltemettük. Ma talán ő is megkönnyebbülve tekint le ránk.
