A szülő számára gyermeke születésnapja különleges nap. Ma ráadásul május utolsó vasárnapja gyermek nap is. Mondhatni dupla ünnep.

Lányom ma töltötte 10. életévét. Remélem, jól telt a napja, jól érezte magát, és abban bízom, hogy édesanyja méltó módon megünnepelte. Azt sajnálom, hogy ennek nem lehettem részese. Legfőképp azért sajnálom, mert nem tudom, lányom hogyan élte meg azt, hogy az apja nem volt mellette, nem köszöntötte fel, és még ajándékot sem vitt neki.

Két éve még hárman ünnepeltünk. Igaz, hogy akkor még csak néhány napja kötöttük meg bíróság előtt a tartásdíjra és a kapcsolattartásra vonatkozó megállapodást, közös gyermekünk érdekében a születésnapját mégis együtt ünnepeltük. Mivel apás hétvégéhez közel esett a születésnap, szombaton megünnepeltük hárman, vasárnap pedig - gyermek napon - lányommal ketten elmentünk a fürdőbe. Máig előttem van, ahogyan együtt építjük a homokvárat, ahogy keressük a fás, ligetes fürdőben elrejtett kincsesládákat, és ahogyan magához öleli rózsaszín labdáját, amit ügyességéért kapott (az apás hétvége zárásaként vonattal mentünk haza, és a vonaton is a labdára hajtotta le fejét, és úgy pihente ki a délelőtt fáradalmait). :-)

Idén májusban is készültem lányom születésnapjára. Megvettem az ajándékot, de gyermekem anyjával hiába próbáltam egyeztetni telefonon, sms-ben, egyetlen megkeresésemre sem reagált. Ma reggeltől hiába próbáltam telefonon hívni, minden egyes hívás alkalmával egy női hang szólt bele: "Tájékoztatjuk, hogy a hívott szám nem elérhető. Abban az esetben, ha ön hozzájárult saját hívószámának kijelzéséhez, a hívott félnek sms-t küldünk a hívásról."

Mégis utaztam 50 km-t, hogy átadjam az ajándékot, és ha a volt párommal megromlott viszony miatt idén nem is számítottam rá, hogy közösen ünnepeljük lányom 10. születésnapját, azért titkon reméltem, hogy legalább az ajándékot át tudom számára adni. Sajnos nem így történt. Hiába jelentem meg a nagyszülői háznál, ahol laknak, a csengő ki volt kapcsolva, csakúgy, mint volt párom telefonja. Volt apósomat hiába hívtam, ő sem vette fel. Volt páromat sms-ben arra kértem, ha bekapcsolja telefonját, csörgessen meg, hogy fel tudjam lányomat köszönteni. Mindeddig nem tette meg. 

Volt apósomat is arra kértem sms-ben, hogy ha tud, segítsen abban, hogy fel tudjam köszönteni lányomat. Tőle is csak annyi tellett, hogy sms-em után másfél órával annyit írt: "Szia K.! I-ék nincsenek a városban, mi sem vagyunk otthon."

Hihetetlen, és számomra felfoghatatlan, hogy szülők hogyan tudnak odáig süllyedni, hogy önös érdekeiket helyezik előtérbe, és képesek a gyereket a másik szülőtől távol tartani.

Drága kislányom! Remélem, jól telt a mai napod, és annak ellenére is jól érezted magad, hogy nem tudtalak ma felköszönteni. A fás, ligetes fürdőben ma is remek programok voltak, biztosan jól érezted volna magad. Remélem, lesz még olyan születésnapod, amit együtt ünnepelünk! :-)

Kissé rendhagyó módon ezúton kívánok sok boldog születésnapot!

Isten éltessen sokáig!